Megtörtént a csoda. 2-szer is ettem.
Képes voltam úgy lefoglalni magam (vagy inkább képes volt a környezetem úgy lefoglalni engem), hogy egy icipicit nem gondoltam erre az egészre. Nevettem, mosolyogtam.
De olyan is volt, hogy úgy éreztem, kész vége mindennek, én most el fogok ájulni... Nem vagyok jó erőben.
Talán egy fokkal jobb volt most a reggel. De lehet, hogy csak azért, mert szörnyű álmom volt ahol szinte végig menekültem...
Day 10, félek tőled, de várlak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése