Day 13

Elegem van az álmaimból.
Napközben "jól" meglennék, este szépen elalszom, aztán jönnek az álmok.

Kedves Tudatalattim!
Attól, hogy nem gondolok 0-24 azokra a problémákra, amiket te tartalmazol, még igazán békén hagyhatnál. Igen, vannak dolgok amiket rossz lenne a valóságban átélni (vagy újra átélni), de ettől még köszönöm szépen, nincs szükségem arra, hogy minden éjszaka átéljek egyet álmomban.

Üdv: Szandi

Persze tudom, hogy az "üzenetem" hiábavaló. Egész életemben ilyen voltam: ha valami nyomasztott, és napközben nem foglalkoztam vele, akkor addig jött elő álmaimban, amíg meg nem oldottam a problémát.
De a fenébe is, ezt most NEM TUDOM MEGOLDANI!

Day 12

Híztam! +1 kg, úgyhogy mostmár békén lehet engem hagyni az evéssel.
Egyszerűen nincs mit dokumentálnom. Minden nap egyforma, legalábbis egyformán hullámzó.
Az álmaim viszont ha így folytatják, teljesen be fogok dilizni. Pedig régen mennyire szerettem aludni...

Day 11

Amikor azt hinnéd, hogy már nem lehet ennél rosszabb, mindig kiderül, hogy de. Csak nem miatta, hanem más miatt. Amikor nem téged bántanak, hanem valakit, aki fontos neked. Pedig ha valaki, ő tényleg nem érdemelte volna ezt. De jól viseli, legalábbis azt mutatja.
Amúgy meg nem igazán változnak a dolgok. Volt olyan pillanatom, amikor nem közvetlenül ezek a dolgok jártak a fejemben, csak egyszerűen bambultam és néztem ki a fejemből. Jólesik, amikor végre nem ezekre gondolok.
De a reggel, az az átkozott ***** reggel. Még mindig nem jobb, főleg azok után, amit álmodtam.

Day 10

Mostmár nem a feszültség dúl bennem. Viszont "egy gondolat bánt engemet"...
És az az egy gondolat túltesz mindenen, amit eddig éreztem. Tönkretette az éjszakámat, ilyen rosszul még nem aludtam. És érzem, ahogy a mai napot, sőt, az összes többit tönkre fogja tenni.
Háború dúl bennem. Választanom kell a rossz és a mégrosszabb között. És nincs olyan, hogy könnyebb út...
És a szívemre se hallgathatok. De nem is diktál semmit (ami nem csoda, hiszen ellentmondásos az egész helyzet, szívem szerint Csipkerózsikásat játszanék és elaludnék az idők végezetéig). Nem diktál semmit, csak fáj. Rettenetesen.
"Idővel jobb lesz..." BULLSHIT!

"Ami nem öl meg, az megerősít." Elegem van az erősítésből, mostmár inkább öljön meg.

Emlékfoszlány

Köszi agy, hogy random elővettél az emlékeim közül valamit, amire semmi szükségem!

Tavaly december, szilveszter környéke. Nem volt minden szép és jó. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk társasozni. Nekem még dolgom volt, ő előbb ment.
Megbeszéltük, hogy majd hív, hogy hova is menjek.
Persze nem hívott.
Késő volt, lefeküdtem aludni.
Persze nem tudtam...
Hazajött. Odabújt mellém, és önszántából át akart ölelni. És a fülembe súgta: "Hiányoztál."

Day 09

Megtörtént a csoda. 2-szer is ettem.
Képes voltam úgy lefoglalni magam (vagy inkább képes volt a környezetem úgy lefoglalni engem), hogy egy icipicit nem gondoltam erre az egészre. Nevettem, mosolyogtam.
De olyan is volt, hogy úgy éreztem, kész vége mindennek, én most el fogok ájulni... Nem vagyok jó erőben.
Talán egy fokkal jobb volt most a reggel. De lehet, hogy csak azért, mert szörnyű álmom volt ahol szinte végig menekültem...

Day 10, félek tőled, de várlak...

Day 08

Napközben nagyon nagyon hullámzó, hogy hogyan érzem magam.
Nem haladok azzal amit kitaláltam hogy majd lefoglalom vele magam, pedig egyre közeledik a határidő.
Este könnyen elaludtam. Elég fáradt voltam ahhoz, hogy egyszerűen csak elnyomjon az álom.
Valamivel jobban alszom, de nem elég jól.
Ugyanúgy felébredek reggel az első zajra, és a szívem dobogása ugyanúgy nem hagy visszaaludni, vagy akár csak nyugodtan pihenni. Főleg, hogy miket álmodok... Miért most álmodok ilyeneket? 
De kaptam tegnap olyan támogatást, amit eddig még nem igazán tapasztaltam.

Hülye reggelek... Ilyenkor a legrosszabb az egész. Elegem van.

Day 09, nem hiszem, hogy sok meglepetést tartogatsz számomra... De hajrá.

Day 07

Ismét megkésve, de még mindig "lelkesen" dokumentálok.
Majdnem mindent megettem, ami a tányéromra ki volt szedve.
Voltak egész nyugodt pillanataim.
Ért egy kellemes meglepetés.
Összességében az átlagon felüli nap volt...

DE!
Hiába voltam fáradt, nem tudtam elaludni...
Felébredtem hajnali 4-kor, és forgolódtam 1 órát.
Aztán elaludtam, és álmodtam... Olyan valósnak tűnt, boldogabb voltam ott mint itt a valóságban... Valaki altasson el mondjuk úgy egy hónapra please...
A reggelek nem javulnak. A szívem hevesen ver, pontosan úgy ahogy 1 hete is...
Ilyenkor érzem a leginkább, hogy az "idővel jobb lesz" teljesen bullshit.
Pedig régen milyen jó alvó voltam...
Ezt is elvette tőlem.

Day 08, igazán hozhatnál jelentős javulást.

Lana

Lana Del Rey. Minden számában van legalább egy olyan sor, ami tökéletesen leírja, hogy mi zajlik most bennem...

Video games:
"Drunk and I am seeing stars
This is all I think of"
Bár nem tudom, milyen érzés, sokszor gondolok rá...

Born to die:
" Feet don’t fail me now
Take me to the finish line
Oh my heart it breaks every step that I take
...
Sometimes love is not enough and the road gets tough
I don’t know why"
Hát igen... Minden lépésnél érzem a fájdalmat.

Blue jeans:
" You went out every night
And baby that's alright
I told you that no matter what you did I'd be by your side
Cause Imma ride or die
Whether you fail or fly
Well shit at least you tried.
But when you walked out that door, a piece of me died
I told you I wanted more, but that's not what I had in mind
I just want it like before
We were dancing all night
Then they took you away, stole you out of my life
You just need to remember..."
Najó, a we were dancing all night egy nagy hazugság. De az érzés amire gondol, az nem.

Summertime sadness:
"Nothing scares me anymore"
Hogy is tudna? Hiszen ezek után semmit nem hiszek el.

Ride:
" I am alone in midnight
Been tryin' hard not to get into trouble,
But I, I've got a war in my mind"
De még milyen háború dúl bennem...
National anthem:
"See what you've done to me"
Persze nem látod. Nem is akarod, nem is érdekel.

Ultraviolence:
" I could have died right there
Cause he was right beside me
Jim raised me up
He hurt me but it felt like true love
Jim taught me that
Loving him was never enough"
Megtanította bizony...

Folytathatnám a listát, de mindegy. A legjobban úgyis a kép írja le, hogy mit érzek, és hogy hogyan állok hozzá a dolgokhoz most.

Day 06

Mindenki jót akar nekem, de én csak annyit szeretnék, hogy ne hagyjanak egyedül. Aggódva nézik, ahogy gyengülök, de úgyis erős leszek. Leszek! De nem vagyok még.
Sebezhető vagyok.
De kaptam valamit, aminek köszönhetően már látom az alagút végét. De ez egy hosszú alagút. A leghosszabb, amin eddig valaha keresztül kellett mennem.
Csak ne hagyjátok, hogy benne ragadjak.

Tegnap legyőztem Apát sakkban. Még sosem fordult ez elő. :)

Háború dúl bennem, de egy hete először nincs görcsben a gyomrom.
Képes vagyok egy nyálas szerelmes jelenetet végignézni a tv-ben.
Végre először van egy este, amikor úgy érzem, erősebb bennem a fáradtság, mint a stressz. Persze ott van az, de... valami más.

És ez a nap, így késő este tartogatott számomra egy kellemes meglepetést. Köszönöm.

Day 07, várlak.

Azok a bizonyos kilók

Anyáék minden reggel megterítik az asztalt a reggelihez nekem is. Mindig megkérdezik, hogy mit szeretnék enni. És én mindig csak szótlanul "mosolygok" - semmit. Ma már ki is nevettem őket, amiért még mindig azt hiszik, hogy velük fogok enni reggel... Megvagyok a napi egyszeri étkezéssel a pár falattal.

Csak hát aggódnak szegénykék. Szerintem Anya rosszabbul viseli ezt az egészet, mint én. Ő se érti, benne is az van bizonyos szempontból, mint bennem: szívesen elbeszélgetne vele, hogy jobban átlássa a helyzetet.

A kilók meg csak mennek lefelé. Lassan vékonyabb leszek, mint "fénykoromban" - már ha csak a súlyomat nézzük. Ezzel a magassággal rég voltam már ilyen vékony. De... Valahol élvezem. Érzem, hogy könnyebb vagyok. De ennek sajnos ára van: gyengébb is vagyok. Persze, hiszen ilyen hirtelen koplalással az ember izomból (is) fogy. De nem érdekel... Ez nem egy olyan probléma, ami kifoghatna rajtam. Anyáék fölöslegesen mondogatják, hogy "jajj, hát el fogsz fogyni".

De tényleg komoly lehet a helyzet. Én sose láttam magamon, ha fogytam/híztam, csak amikor már drasztikus volt a változás.
És ma reggel ahogy néztem magam a tükörben, egy sovány lányt láttam visszanézni rám. Topmodell is lehetne, azoknak is kb ilyen az alkata. Látom az alkaromon, hogy vékonyabb. Látom a rést a combjaim között. Látom, hogy nem tudom kinyomni a hasam, nincs mit. Látom, hogy a fejem aránytalanul nagynak tűnik a testemhez képest - ha arra gondolok, hogy eddig mi volt az amit megszoktam.

Csak hogy megint Lanát idézzem: "I've got a war in my mind..."
Küzd az eszem a szívemmel, és eddig tudtam, hogy a szívemre kell hallgatnom, de mostmár nem. Hála neki, mostmár semmiben sem lehetek biztos.
Az egyik felem megmutatná neki... a másik nem... De vajon érdekelné egyáltalán? Persze nem fordítaná el a fejét, de... Magától is akarná?
Nem tudom... De szeretném tudni...

Persze kit érdekel, hogy mit szeretnék.
A legtöbb embert nem. Csak beszélnek, hogy "erős vagy, jobb lesz" stb., de nem látják, hogy mire van szükségem. Dedukcióval gondolnak valamit - tévesen.

És hogy ne maradjon el a dalszöveg idézés (bár nem kapcsolódik a kilókhoz):

If I were a boy
I think I could understand
How it feels to love a girl
I swear I'd be a better man
I'd listen to her
'Cause I know how it hurts
When you lose the one you wanted
'Cause he's taking you for granted
And everything you had got destroyed

Na de mi az h "take you for granted"?
Google barát megmondja:
"Well if someone takes you for granted, it means that they assume that you will always do things for them whether or not they tell/show you that they appreciate you. For example, if  you always gave me a ride wherever I needed to go and I never said thank you or gave you any money, you would feel like I was taking you for granted which is not nice. I hope I explained it well enough for you to understand."

Igen, you explained well enough... Teljesen megértem.

Day 05

Ami késik, nem múlik, nem hagyom még abba a dokumentálást...

Még mindig úgy ébredek minden reggel, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről. És hányingerem van. Pont, mint azon a reggelen...
Hiába nem eszem egész nap és lesz egy kicsi étvágyam, pár falatnál nem bírok többet enni. És azután a pár falat után is le kell dőlnöm, mert rosszul vagyok, annyira tele eszem magam...

Anya: "Meddig akarod még folytatni ezt az éhségsztrájkot?"
Én: "Ameddig vissza nem tér az étvágyam?!"

De lehet, hogy már sose fog.
Viszont egyre több rekordot döntögetek, ugyanis:
Még sosem volt 1 héten keresztül gyakorlatilag nonstop hányingerem.
Még sosem utasítottam vissza így az édességet. 1 hete zéró csokoládé.
Még sosem éreztem ilyen haragot senki iránt.
Még sosem esett ennyire rosszul mások érintése.
Még sosem ébredtem fel magamtól reggel 6-7 körül 1 héten keresztül.
Még sosem éreztem azt, hogy őszintén: szinte mindenki egy hatalmas idióta.
Még sosem éreztem azt, hogy a szívem ennyiszer és ennyire ki akarna ugrani a helyéről.

De ez persze neki sem könnyű... ;) Képzelem mennyire rosszul érezheti magát szegényke. :(
Bár lehet, hogy tévedek, ki tudja? Hiszen nem méltóztat információt adni nekem magáról... Csak okoskodik, hogy így a jó. Idióta.

Azt hiszem, igaz amit néha már hallottam/olvastam, hogy aki 5/6/7/x? éve már a barátunk, az valószínűleg már örökre az marad. Legalábbis az a maroknyi kis csapat (mind a 2 ember) ezt lelkesen igazolja.

De! Van egyetlen dolog, amit jól sejtettem. Fuckyeah hogy valamiben csak igazam volt.

Érzem, ahogy napról napra egyre vastagabb szögesdrót veszi körül a szívem. Vagyis mivel porrá lett zúzva, ezért csak a hamvait. Meglepődnék, ha valaki ezen át tudja majd magát vergődni egyszer.

Zárásképp pedig egy kis dalszöveg ami most megy a fejemben.
Lana Del Rey - She's not me

When you've got her in the back seat
Driving down the back streets
Tryin' to block me out
Do you remember my name?
...
Is she a Ride or Die bitch?
Does she make you shiver under your skin,
just the way that I did?

It won't be the same again
She don't compare to who I am

When you think you're over me and
Your bad baby is dead and gone
Remember...

Day 06, lássuk mit tartogatsz...

Day 04

Kedv változatlan.
Értetlenség változatlan - még mindig várom a magyarázatot.
Súly csökkenése változatlan.
De kezdek csalódni az emberekben... Mindenki úgy tesz, mint akit érdekel amit írok, de... Két kezem se lenne elég, hogy összeszámoljam, hány emberrel beszéltem már, de egy kezem is elég lenne, hogy megszámoljam, hány olyan van köztük, aki visszaír amint tud. Nem jó érzés, amikor egy kérdésre 1 nap után se kapok választ, pedig az illető láthatóan ott van és ráérne.
De legalább egyiküknél sincs ott, hogy "seen".

RM.
RM.
RM.

Day 05, csak legyek túl rajtad...

Day 03

A reggelek és az esték a legnehezebbek.
Nem, a reggelek.
Vagyis inkább az esték.
Mondanám, hogy egyforma, de nem.
Reggel a szívem nem hagy tovább aludni.
Este a fejemtől nem tudok elaludni.
De erős vagyok, persze, igaza van mindenkinek!
Viszont aminek le kellene foglalnia, egész nap hidegen hagyott. Reggel pár percet foglalkoztam vele.
Viszont már tervezgetem, hogy mi lesz, ha visszatérek. Csak legyen rá támogatásom.
Idegenekkel viszont mostmár nincs kedvem beszélni.
Továbbra sem eszem napi néhány falatnál többet. Többször van hányingerem egy nap mint amennyi falat belém fér sajnos.
Viszont! Újra van rés a combjaim között, igen igen összezárt lábakkal. :)
Néha sikerül nevetnem.
De még mindig azt érzem, hogy "a k**va anyádat, megérdemlem hogy normális magyarázatot kapjak, vagy valld be hogy semmit se jelentettem!"
Néha felmerül bennem, hogy vajon kiknek írok...
Kezdem azt érezni, hogy az embereknek elegük van belőlem. Ez fáj.
Rekord: már 4. napja 0 gramm csoki és/vagy bármilyen édesség.
Igazából ennél hatékonyabb fogyókúrát nem is lehetne kitalálni. Nem éhezel, azt eszel amit csak akarsz és szupergyorsan fogysz! Minden nő erről álmodik, milyen szerencsés vagyok én...
Ha tényleg ekkorát hazudtak az érzéseim, azt kívánom, üssön el egy autó. Persze ne haljak meg, de egy kis kóma nekem meg se kottyanna. Tudom én, hogy élni fogok egyszer... De addig is nem alhatnék téli álmot? Légyszilégyszi!
De ma szerencsére nem vele álmodtam. Fuckyeah.
Nem vagyok önmagam.
Igazából talán sose leszek már olyan kedves és aranyos, mint régen. Demóna se változott vissza. Jelenleg ő a példaképem. Najó, ez így túlzás. Sose volt példaképem. De ő talán motivál, vagy valami ilyesmi.
Amúgy nem tudom, vajon mikor fog abban a hülyében felmerülni, hogy valamit megígért nekem, aminek már nem volt köze kettőnkhöz...
Nem tudok leszakadni erről a dalról, annyira de annyira ide illik:

But you didn't have to cut me off
Make out like it never happened and that we were nothing
And I don't even need your love
But you treat me like a stranger and it feels so rough

Szóval: RM.

Day 04, igazán hozhatnál valami kellemes csalódást.

Ha minden nap...

... fogyok egy kg-t, akkor vajon mikorra fogok úgy kinézni, mint egy éhező etióp kisgyerek?

Day 02

Azt álmodtam, hogy beszéltem vele. Megkérdeztem, hogy van-e más a dologban, és a válasz igen volt.
Egész nap áltattam magam azzal, hogy ez úgysem lehetséges a valóságban.
De megtudtam: ismét tévedtem...

Hát ezek után őszintén kívánom: rohadj meg.
Ez már nem az az ember akit én ismertem...
Csak egy idegen.
Már akkor is idegennek tűnt amikor kimondta, hogy "nem szeretlek". Csak akkor még nem akartam elhinni.

Viszont... az élet próbál segíteni.
Meglepő módon találtam valakit, aki nem csak átélt már hasonlót, de olyat élt át, hogy nem cserélnék vele. Eddig mindenkivel cseréltem volna.
Bár érdekes, hogy ezt az embert nem is kerestem, és ő se engem... Csak összehozott az élet. Sajnálom szegényt. Ilyenkor ráébredek, hogy tényleg lehetne rosszabb...
Amúgy mondtam már, hogy rohadj meg?
Ja és hiába akarnék változtatást, a környezetem nem engedi. Jól teszik, mert lehet, hogy tényleg nem lenne jó változtatás. De ettől függetlenül még mindig nem beszéltek le róla...
Viszont jólesik, hogy mindenki nekem ad igazat. MINDENKI.
Szóval te tényleg egy rohadék vagy. Bár lehet, hogy már azt is elfelejtetted, hogy itt megtalálod a gondolataimat, hiszen egy fél nap elég volt hogy elfelejts... ;)

Amúgy más is történt. Életemben először egy orvosnak több kg-ot mondtam be mint amennyi valójában vagyok. Bár lehet, hogy már sosem jönnek vissza ezek a kilók. De ha 2 napja még annyi voltam, szerintem nem nagy hazugság azt mondani. Semmiképp nem nagyobb, mint az a hazugság, hogy "szeretlek".
Viszont ma is beszéltem idegenekkel, de rájöttem, hogy tegnap csak szerencsém volt az összetétellel. Mindenhol vannak szemét emberek.

De... ma először nevettem. Nem annyira őszintén, de valamennyire. Haladok.
Viszont egy biztos: bárki is lesz a következő, megnehezítetted a dolgát. Eddig se volt könnyű elnyerni a bizalmamat, de ezek után? Hahaha! Csak annak van esélye aki csodára képes! Sok sikert mindenkinek, mindenkit elutasítok aki közeledik!

És ne aggódj, még mindig egy rohadék vagy, ez az érzés nem múlik! Nem olyan, mint a te szereteted.

De az még mindig bánt, hogy nem kapok magyarázatot. Talán sosem fogok. De ezt már nem is nagyon lehet megmagyarázni... Pedig kíváncsi lennék.
Sőt, kifejezetten kíváncsi lennék, hogy egy idegen mégis mit tud mondani amire azt érzem hogy na igen, ez már megmagyarázza a dolgokat.

Összegezve: a fájdalom átalakult dühhé, de a hitem elveszett. Sehogy sem jó ez így.

Day 03, mit tartogatsz még számomra?

Reggel & mese

Éjfél előtt elaludni? Na még mit nem!
Végigaludni az éjjelt? Na még mit nem!
Rémálomból nem felébredni? Na még mit nem!
Hányinger nélkül indítani a reggelt? Na még mit nem!

...

Megpróbáltam segítség nélkül elaludni, ez lett az eredménye. Meg az, hogy beindult a kreativitásom.
Meseidő!

- Anyu, olvasol egy esti mesét?
- Persze kisfiam, boldogan!
És elővette a könyvet, amiből minden este felolvasott, majd elkezdett felolvasni.
"- Gyerünk Sarah, eljött a te időd!
- Milyen idő, Donna néni?
- Most el fogsz indulni, hogy jobbá tedd a világot.
- De hát semmit sem tudok a Földi életről! Hogy fogom így jobbá tenni?
Donna mosolygott.
- Donna néni mindent tud kicsim, te csak ne aggódj. Tudom, hogy nem kell még most ismerned ahhoz, hogy majd jobbá tedd.
- De hogyan? - Sarah még mindig nem értette az egészet.
- Jaj kicsim, ha tudnád mindazt, amit én...
Sóhajtott egy nagyot, majd folytatta. Közben Sarah csodálattal, de egyben félelemmel nézte.
- Sajnos nem adhatok konkrét tanácsokat. Minden, amit itt eddig átéltél, ott csak egy álomnak fog tűnni. Nem fogsz rám se emlékezni. Csak érezni fogod, hogy más vagy, mint a többiek. Minden, amit itt tudatosan átéltél, ott csak az érzésidben marad meg. Épp ezért egyet jegyezz meg: mindig hallgass a szívedre! Mindig!
Ez volt a búcsú szava. A következő pillanatban Sarah az emberek között ébredt, s elindult a neki szánt úton...
Telt-múlt az idő, Sarah már jóideje az emberek között volt. És minden úgy volt, ahogy Donna megmondta. Nem emlékezett azokra az időkre ott fenn, csak érezte, hogy benne valami más, mert sokszor nem értette az embereket. Ő mindent a szeretetével igyekezett megoldani, és csodálkozott, ha valakin nem ezt látta.
Aztán jött egy olyan helyzet, amit senki sem kívánt volna. Sarahnak választania kellett egy olyan dologban, ahol nem volt jó választás. Minden szeretete ellenére valakinek fájdalmat kellett okoznia a döntésével. De akkoriban még nem tudta, amit Donna jó előre megmondott: a szívére kellett volna hallgatnia, de nem ezt tette. Meg is bánta rendesen, később még sokat szenvedett ettől.
Donna persze figyelt felülről. Fogta a fejét, hiszen ő megmondta... De hát tudta, hogy hiába mondta meg.
Sarah később nagyon megbánta azt a döntését. Megfogadta, hogy soha többé nem tesz ilyet, és mindig az fogja tenni, amit a szíve diktál.
Múltak az évek, és Sarah egyre több nehéz döntéssel nézett szembe. Mindig az érzéseire hallgatott, és azok mindig jó útra terelték.
Boldog volt, de mindig érezte, hogy valami hiányzik. Nem tudta hogy mi, de tudta, hogy valami még hiányzik.
És ekkor jött Ő.
Sarah persze nem tudta, hogy Ő hiányzott, így sokáig nem engedte közel magához. Valójában, egy bizonyos pontnál Sarah sosem engedett senkit közel magához, csak ha az illető nagyon kitartó volt, és elnyerte Sarah legnagyobb, legmélyebb bizalmát.
Ő ilyen volt.
Majd eljött az a pont, hogy Sarahnak el kellett döntenie: közel engedje Őt, vagy elveszíti. És a szíve egyértelműen megsúgta: "ENGEDD! Jó lesz!"
És nem volt visszaút: végleg beleszeretett.
És boldog volt, ó de még mennyire! Ő mutatta meg neki, hogy Sarah valójában képes repülni. Egy idő utan Sarah rájött, hogy ez hiányzott. De amíg sosem repült, nem tudhatta, hogy ez az.
Idővel egyre jobban megszerette. El sem tudta képzelni, hogy ilyen érzések egyáltalán léteznek. Már nem csak egyszerűen szerette Őt. Ez annál sokkal komolyabb volt.
- Michael!
- Mi az, Sarah?
- Én olyan boldog vagyok Veled.
Michael mosolygott.
- Én is Veled.
Az ilyen beszélgetések nem voltak ritkák. Sarah azt érezte, bárcsak az egész világgal megoszthatná ezt a végtelen boldogságot.
Persze nem volt minden zökkenőmentes...
Jött egy nehéz időszak. Michael eltávolodott Sarahtól. Sarah azt érezte, többé nem akar repülni.
"De az érzéseim ezt diktálták..." - folyton csak erre gondolt.
És kitartott emellett.
És Michael visszatért.
Persze sok időbe telt, mire Sarah újra el tudta magát engedni, félelmek nélkül. De sikerült, és úgy érezte, Ő boldogabbá teszi, mint azelőtt."
Az anyuka itt elgondolkozott. Arra számított, hogy itt véget ér a történet, de nem így volt. Még bőven volt mit olvasnia, hát folytatta.
"Egyre csak telt az idő, s Michael és Sarah között minden zökkenőmentes volt.
Aztán Michael meggondolta magát. Elvitte Saraht egy szakadék szélére, ahonnan nagyon könnyű lezuhanni. Pont, mint az előző alkalommal...
Sarah nem értette. Az előzőt értette, hiszen akkor látta az eltávolodás folyamatát. De ezt nem. Félt, hogy leesik, meg is inogott, de Ő nem segített, hogy megálljon a talpán. Sőt! Megvárta, amíg Sarah nagyjából megáll, majd letépte a szárnyait, és erőből lelökte.
Sarah csak zuhant. Tudta, hogy ez ellen nem tehet semmit. De ettől még zuhant. Zuhanás közben pedig csak Michaelt látta maga előtt, meg a közös emlékeket, az elképzelt jövőt, és az 5 perccel azelőtti pillanatot, amikor még boldogok voltak.
De ez a szakadék túl mély volt, még egy angyalnak is. Sarah egy letépett szárnyú angyal volt, aki mostmár csak egy karnyújtásnyira volt a pokoltól. És az ördög meg is kaparintotta magának. Sarah nem volt önmaga.
Donna felülről nézte az eseményeket.
"Oh, Sarah..." - gondolta, miközben nem tehetett semmit."
- Kisfiam, akarod te, hogy én ezt tovább olvassam? - az anyuka elbizonytalanodott.
De nem érkezett válasz, a kisfiú elaludt. Látni lehetett azon, hogy milyen pózban feküdt, érezni lehetett  a légzésén... És a szemei! Ó, azok a gyönyörű szemek! Sosem csukta be teljesen alvás közben. Mindig volt egy icipici rés...

Azt hiszem tökéletes zárás ide ez a dalszöveg:
"Hát én idáig tudom a történeted, hát én idáig tudom a Te történeted..."

Day 01

Bár nem tudom, hogy jó ötlet-e, de dokumentálom a tapasztalataimat.

Sikerült aludnom, de ezt nem csak magamnak köszönhetem. Nem tudom, hogy mi lesz, ha visszatérek, és nem lesz segítség.
A tv-ben semmi nincs, ami le tudna foglalni.
Ugyanaz a zene jár a fejemben folyamatosan, ami nem vidít fel.
Sokan állnak mellettem.
De nincs olyan, aki őszintén egyetértene.
Úgy érzem, nem kaptam elég magyarázatot. Ezt mindenki alátámasztja. Hiányérzetem van, mert normális indokokat akarok.
Máris találtam valamit, ami lefoglal.
De még ez a valami is rá emlékeztet.
Mindenről ő jut eszembe.
Bár a barátaim mellettem állnak, nem lehetnek velem folyamatosan. Ezért felkerestem idegeneket.
Az idegenek meglepően kedvesek. Több együttérzés van bennük, mint az, akivel az utóbbi 2 évemet töltöttem.
Az idegenek nem értenek meg igazán, hiszen nem ismernek. De meghallgatnak.
Életed szerelmének érzései először, a te reményed hal meg utoljára. A baj csak az, hogy az én reményem halála a hitem halálával egyenlő.
Egyelőre még nem akarom eltemetni a hitemet.
Máris fogytam közel 1 kilót.
De ma már sikerült kb. 4-5 falattal többet ennem, mint tegnap.

Day 02, mondanám hogy várlak, de... nem! Minden és mindenki menjen a francba! Kivéve aki támogat, vagy legalább érdeklődik. Azoknak köszönöm.