Three questions...

"Milyen volt szeretni őt? - kérdezte a Hála.
Mintha elő lettem volna ásva - válaszoltam. - És életre keltve a fényesség villanásával.

Milyen volt szeretve érezni magad? - kérdezte az Öröm.
Mintha egy örökké tartó sötétség után végre valaki meglátott volna - feleltem. - Mintha egy életen át tartó csend után valaki meghallana.

Milyen volt őt elveszíteni? - kérdezte a Bánat.
Volt egy hosszú szünet, mielőtt válaszoltam volna:

Olyan volt, mintha az összes elköszönést, amit valaha hallottam, egyszerre mondták volna ki."

Amikor ilyeneket találok a neten, kicsit megnyugszom, hogy valójában nem vagyok egyedül, csak a környezetemben nincs fogalma senkinek sem arról, hogy mi zajlik bennem.

Időutazás

Valamelyik héten találkoztam egy olyasmi kérdéssel, hogy mit üzennék a jövőbeli énemnek, amit nem igazán értettem, mert pont a fordítottjának lenne értelme: a múltbeli énemnek üzennék most "okosan", hogy mit ne szúrjon el úgy ahogy én elszúrtam... És most eltűnődtem, hogy mi lenne, ha visszamehetnék az időben, és beszélgethetne a mostani énem az akkori énemmel. Hát, érdekes elképzelések születtek... :)

5 évesen
A: Hát te meg ki vagy?
M: A jövőbeli éned.
A: Szupi. Jössz velem játszani?

8 évesen
M: Én vagyok a későbbi önmagad.
A: Dejóó! Mesélj, milyen lesz?

12 évesen
A: Ez én vagyok csak jóval idősebb koromban?
M: Igen.
A: Nyugtass meg, hogy akkorra már nem kell majd ennyi hülyeséget tanulnom minden nap.
*M mosolyog*
M: Nem, nem kell majd. De vissza fogod sírni ezeket a könnyű tanulnivalókat.
A: Jaj ne, hát ennyire nehéz lesz?
M: Nem lesz könnyű, de legalább szeretni fogod, és meg fogod találni az örömödet benne. Nem fogod állandóan azt kérdezgetni hogy minek tanulod te ezt.
A: Akkor jó.

15 évesen
M: Van egy nagyon fontos dolog, ami megváltoztathatja az egész életedet. Az egyetlen dolog, amit talán életed végéig bánni fogsz.
A: És mi az?
M: Ha valaki szeret téged, annak soha de soha nem kell bizonyítanod az igazadat. Ha nem hisz neked, bármennyire is nehéz, hagyd ott.
A: Miért, mit tettél, vagy mit fogok tenni amiért ezt mondod?
M: El fogod veszíteni egy igaz barátodat. Nem örökre, de sosem lesz már olyan, mint azelőtt.
...
A: De te is biztos okkal tetted, hogy így alakult.
M: Nem, én egy idióta voltam, aki nem tudta, hogy mi lenne a megfelelő kérdés, amit fel kell tennie magának.
A: És mi lenne az?
M: Melyikük az, aki nem kényszerít arra, hogy véget vessek valaminek, ami fontos nekem? Melyikük az, aki bármennyire is fáj, elfogad engem úgy ahogy vagyok, a hülye döntéseimmel együtt is? Őt nem szabad elhagyni soha.

17 évesen
A: Ha te már ezt az egészet átélted, igazán megmondhatnád, hogy mi a fenét tegyek.
M: Megmondom én szívesen, de végül úgyis azt fogod tenni, amit a szíved diktál.
A: Azért csak mondd.
M: Jól van: hagyd abba, vége, nem fog örökké tartani. Tessék, megmondtam. Mit érsz vele? Eddig is tudtad, hogy így van. De azért próbáld csak meg.
A: Rendben...
*A hazamegy és csinálja tovább a hülyeségeit mert a szíve ezt diktálja*

18 évesen
M: Itt vagyok, hogy segítsek neked meghozni egy fontos döntést.
A: Végre. Tényleg ide kéne mennem továbbtanulni?
*M mosolyog*
M: Óóó, igen! Életed egyik legjobb döntése lesz. Jól mondja a kis belső hangod. Higgy neki. Mindig higgy neki.
A: Ott ugye végre jobban fogom érezni magam?
*M átöleli A-t*
M: Igen, ezt megígérem neked, hogy így lesz. Már attól a perctől, hogy közéjük kerülsz.
A: És így lesz ez végig?
M: Sajnos nem...
A: Miért? Végül ők se fognak szeretni?
M: Jajj, dehogynem. Végre értékelni fogják az igazi énedet, és végre olyan emberek közé kerülsz, akik közt igazán otthon érezheted magad.
A: Akkor miért nem marad ez meg?
*M rámutat A és a saját szívére*
M: Emiatt.
A: ???
M: Tudom, hogy most azt érzed, hogy egy életre kiszívtak belőled minden szeretetet, de hidd el, ez nincs így. Sőt. Rá fogsz jönni, hogy a szívedben lévő kis "szeretet-patak" forrása végtelen, és talán nem is pataknak, hanem folyónak kéne neveznem... Amiből utána egy hatalmas tenger és óceán keletkezik.
A: Hagyjál a költői hasonlatokkal, magyarul beszélj nekem.
M: Nem, tényleg, próbáld meg így elképzelni! Ott van a kis szívecskéd, benne az a végtelen szeretet. Sugárzod mindenfelé, mindenkinek, csak hogy a víz sodrása lesz, akinek túl sok lesz. Tudom, hogy most ez hihetetlen, mert pont az ellenkezőjét tapasztaltad, de hidd el, van ilyen... És mondanám, hogy mit ne tegyél, de tudom, hogy lehetetlen lenne, amit kérek.
A: Mi lenne az? Megpróbálom, bármire képes vagyok, ha igazán akarom.
M: Amikor majd beleszeretsz valakibe, egyszerűen ne adj neki annyi szeretetet, mint amennyit akarsz.
A: Viccelsz? Kiadtam magamból mindent, most én jövök! Nekem adjon végre valaki...
M: Ja igen, még egy tanács: ha majd beleszeretsz valakibe, emlékezz erre a beszélgetésre, hogy én megmondtam: akármennyire is azt hiszed, nem szeret úgy téged. Így lesz, hidd el nekem.

20 évesen
M: Ha azt mondanám neked, hogy életed mostani legboldogabb percei árán 2 év múlva életed legrosszabb hónapjait fogod átélni, mit mondanál?
A: Megkérdezném, hogy miért nem szóltál előbb. Szeretem és jól megvagyunk, hol a hiba?
M: Hogy miért nem szóltam előbb? Oh drágám, hadd magyarázzam el.
A: Hallgatlak...
M: Ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Tábor, este, buli, és az a kritikus pillanat. Tfh. szóltam előre hogy nemet mondj. Mi lett volna?
A: Végig azon rágódtam volna, hogy de mi lett volna ha... De ha hamarabb szólsz, akk..
M: Oké, ugorjunk visszább. Ott vagy a tónál. Megkérlek, hogy ne töltsd vele azt a napot. Megtetted volna?
A: Hááát... Ha te mondod, talán elhittem volna.
M: El, és utána titokban végig azt lested volna, hogy ő merre van. Gondolj bele a csillagos estébe...
A: Jó, jó, igazad van...
M: Nyugi, mehetünk még korábbra. Aquapark. Tfh. szóltam neked, hogy ne hívd el. Nem hívtad volna? De úgy őszintén.
A: Hááát, de...
M: Van még visszább drágám! Ötletelések, pár percnyi találkozások. Gondolj bele, mit éreztél, amikor láttad, melletted állt vagy ült, hallottad a hangját, meg amikor kifejezetten rád figyelt és veled beszélgetett. Ha bárki rád szólt volna, hogy hagyd abba, ment volna?
A: Ööö...
M: Segítek: NEM! Hiszen te magad is ezen voltál, hogy ne. És sikerült meggyőznöd magad? Nem.
A: Lassan úgy érzem, hogy arra akarsz kilyukadni, hogy nem is kellett volna megismernem egyáltalán.
*M nekiáll 30Y-t énekelni*
M: "Jobb lett volna nem megtalálni, vagy megtalálni, de otthagyni, fel sem venni..."
*A énekel vele, jól elvannak*
...
A: Szóval minek is mondogatod most ezt nekem? Hiszen látod, hogy mennyire boldog vagyok.
M: Igen, boldog vagy. És  hamarosan választ kapsz majd arra a kérdésre is, ami egész életedben foglalkoztatott: mit is akarsz igazán az életben? Tudom, hogy minden nap megkérdőjelezed, hogy de tényleg ez-e a te helyed és a te feladatod...
*A szeme felcsillan*
A: Na, és mi lesz az?
*M szeme könnybe lábad*
A: Nee, ne sírj, hát ennyire szörnyű, ami meg van nekem írva?
M: Nem, önmagában az egy csodálatos dolog lenne.
A: Akkor miért sírsz?
M: Hidd el. Addig vagy a legboldogabb, amíg nem tudod meg, hogy mit akarsz. Mert miután megtudod, és elveszíted, életed legnagyobb fájdalmainál is rosszabbat fogsz átélni.
A: Még annál is nagyobb mint a lábujjműtét utáni? Amikor 2 órán keresztül ordítottam a fájdalomtól és hiába volt minden, fájdalomcsillapító, csoki, fi...
M: Figyelemelterelés, még több fájdalomcsillapító, és mégis ugyanúgy fájt, igen igen. 2 órányi tömény szenvedés volt, tudom. De inkább választanám azt, hogy 7 napon keresztül érezzem megszakítás nélkül azt a fájdalmat, mint hogy újra átéljem az utóbbi 7 hónapomat.
*A megöleli M-et*
A: Bár nem tudom mi az, de egyet tudok: itt vagy, és kibírtad. És különben is, ha ennyire rossz, és most itt vagyunk ketten, akkor csak megakadályozhatjuk, nem?
M: Ezen agyalok egy ideje, hogy vajon minek kellett volna történnie, hogy ne éljem ezt át. Vagyis se ne ezt, se nem valami még rosszabbat.
A: Na, hát mondd, mit tegyek?
M: Nem tudom drágám, tényleg nem tudom. Mondanám, hogy ne szeresd ennyire, de hát én tudom a legjobban, hogy azt nem lehet. Mondanám, hogy ne törődj vele ennyit, de tudom, hogy milyen vagy, amikor valakit szeretsz. Mondanám, hogy amikor fájdalmat okoz (mert hogy igen, ilyen is lesz...), ne neki fakadj ki, hanem bárki másnak, de ezzel önmagamnak mondanék ellent. Te tudod a legjobban, hogy az már rég rossz, ha az őszinteséged nem megoldás a problémákra.
A: Akkor?
M: Még egy dolog fordul meg sokszor a fejemben, hogy mi lett volna, ha...
A: Na, azt nem rontom el.
M: Jó, de ez sem ilyen egyszerű. Mondanám, hogy ragaszkodj az 1 szobás lakáshoz, hogy fel se merülhessen, hogy az bárki másé lenne, mint a tiéd, de hát mivel érvelnél anyának? Hogy Anya, márpedig én 1 szobás lakást akarok, mert a jövőbeli énem azt mondta, hogy így van remény arra, hogy igazán boldog leszek? Nem, nem, ezt nem lehet.
A: Ugye tudod, hogy nem tudlak követni.
M: Persze, bocsánat... Van ugye ez a lakásvásárlás dolog. De ha 2 szobás lakásba kerülsz, oda Lilla is menni fog, és...
A: Ugyan már, ellenkezik.
M: De nem fog. És miután már szépen berendezkedsz, és igen, NEKI is mindent megtervezel, legnagyobb meglepetésedre Ő lesz az, aki majd javasolja, hogy lakjatok ott együtt.
A: Hol itt a baj?
M: Ott, hogy ez végül nem fog létrejönni a család miatt.
A: És ez ennyire megoldhatatlan dolog? És különben is, ha nem lehet, hát nem lehet, na és? Attól még szeretjük egymást.
M: Az én tapasztalatom az, hogy nála a szeretet és a kényelem azonos nagyságrendű. És neki ez így nem lesz kényelmes.
A: És ez ennyire meghatározó, hogy azt mondod hogy inkább keressek 1 szobás lakást?
M: Igen.
A: Hát ez elég elkeserítő, nem? Úgy értem, ha ezen múlhat egy kapcsolat, akkor mégis mennyit ér az egész?
M: Jól látod...
*zümm zümm*
M: Írt, igaz?
A: Igen...
*M mosolyog, mert tudja, hogy innentől A-t nem érdekli más*
M: Hát, kitartást drágám. Élvezd ki a boldog időket, amíg lehet.
_________________________________________________

"...nézz rám, és egyből gerjedek
szerelmes leszek
És mind belehalunk

Na ez az üzenet
Az üzeneted
 ...
Mindig az fogad, hogy belehalunk

Micsoda üzenet..."
Hiperkarma - Felejtő , avagy az egyik dal az n+1 közül amit az utóbbi hetekben nonstop hallgatok.

Nőnap

A Facebook falam fele ma a "Boldog nőnapot a Zoltánoknak!" és társai szerű bejegyzésekkel volt tele. Nem tudom, hogy mi értelme úgy általánosságban ezt így kiírni, annyira semmitmondó... Ennél csak egy fokkal jobb amikor üzenetben kapom meg hogy "amúgy boldog nőnapot", ami egyébként nem mondom, hogy rosszul esik, csak tudom, hogy úgyis csak udvariasságból írják, akik egyáltalán írják. Élőben is akárki mondta, nyilván csak azért mondta, mert úgy illik. De ezzel végül is nincs is baj, csak így, hogy hosszú idő után először éltem meg ezt a napot úgy, hogy senkitől sem kaptam virágot, kicsit elgondolkoztam...

Nem sok különbség van aközött, hogy egyáltalán kapok-e valakitől virágot ebből az alkalomból, vagy sem. Ha valaki ad, az is csak udvariasságból teszi. Kicsit olyasmi ez, mint amikor valentin nap környékén mondogatják, hogy nem csak valentin napon kell szeretni akit szeretsz, hanem az év minden napján. Ugyanígy, ne azért kapjak valakitől virágot, mert erre kitaláltak egy napot és úgy illik, hanem mert jelentek annyit az illetőnek, hogy meglepjen egy virággal.

Vajon ha nem lenne nőnap, ki és mikor adna bárkinek is csak úgy virágot? Ha nem lenne szülinapom, névnapom, se semmi ilyesmi alkalom amire "illik" virágot adni, mikor és kinek jutna eszébe, hogy csak úgy meglepjen egy virággal? Vagy ez senkinek eszébe sem jutna, mert ódivatú? Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de én egy teljesen random "örülök hogy vagy nekem" virágtól szinte elolvadnék, annyira jól esne :) Mint amikor gyerekként kiértem nagymamámhoz, és miközben végigmentem a kerten a bejárati ajtó felé, összeszedtem minden szép virágot ami az utamba esett, és így mindig egy kis csokorral érkeztem az ajtóhoz. Vagyis... egy frászt! A mai napig ilyen vagyok, mert tudom, hogy milyen kicsi energiabefektetéssel mekkora örömet tudok nagymamámnak ezzel okozni, hogy ezzel is kifejezem, hogy mennyire szeretem. És remélem, hogy mindig is ilyen maradok... és hogy egyszer lesz valaki, aki velem is ilyen lesz.