Day 01

Bár nem tudom, hogy jó ötlet-e, de dokumentálom a tapasztalataimat.

Sikerült aludnom, de ezt nem csak magamnak köszönhetem. Nem tudom, hogy mi lesz, ha visszatérek, és nem lesz segítség.
A tv-ben semmi nincs, ami le tudna foglalni.
Ugyanaz a zene jár a fejemben folyamatosan, ami nem vidít fel.
Sokan állnak mellettem.
De nincs olyan, aki őszintén egyetértene.
Úgy érzem, nem kaptam elég magyarázatot. Ezt mindenki alátámasztja. Hiányérzetem van, mert normális indokokat akarok.
Máris találtam valamit, ami lefoglal.
De még ez a valami is rá emlékeztet.
Mindenről ő jut eszembe.
Bár a barátaim mellettem állnak, nem lehetnek velem folyamatosan. Ezért felkerestem idegeneket.
Az idegenek meglepően kedvesek. Több együttérzés van bennük, mint az, akivel az utóbbi 2 évemet töltöttem.
Az idegenek nem értenek meg igazán, hiszen nem ismernek. De meghallgatnak.
Életed szerelmének érzései először, a te reményed hal meg utoljára. A baj csak az, hogy az én reményem halála a hitem halálával egyenlő.
Egyelőre még nem akarom eltemetni a hitemet.
Máris fogytam közel 1 kilót.
De ma már sikerült kb. 4-5 falattal többet ennem, mint tegnap.

Day 02, mondanám hogy várlak, de... nem! Minden és mindenki menjen a francba! Kivéve aki támogat, vagy legalább érdeklődik. Azoknak köszönöm.