Day 02

Azt álmodtam, hogy beszéltem vele. Megkérdeztem, hogy van-e más a dologban, és a válasz igen volt.
Egész nap áltattam magam azzal, hogy ez úgysem lehetséges a valóságban.
De megtudtam: ismét tévedtem...

Hát ezek után őszintén kívánom: rohadj meg.
Ez már nem az az ember akit én ismertem...
Csak egy idegen.
Már akkor is idegennek tűnt amikor kimondta, hogy "nem szeretlek". Csak akkor még nem akartam elhinni.

Viszont... az élet próbál segíteni.
Meglepő módon találtam valakit, aki nem csak átélt már hasonlót, de olyat élt át, hogy nem cserélnék vele. Eddig mindenkivel cseréltem volna.
Bár érdekes, hogy ezt az embert nem is kerestem, és ő se engem... Csak összehozott az élet. Sajnálom szegényt. Ilyenkor ráébredek, hogy tényleg lehetne rosszabb...
Amúgy mondtam már, hogy rohadj meg?
Ja és hiába akarnék változtatást, a környezetem nem engedi. Jól teszik, mert lehet, hogy tényleg nem lenne jó változtatás. De ettől függetlenül még mindig nem beszéltek le róla...
Viszont jólesik, hogy mindenki nekem ad igazat. MINDENKI.
Szóval te tényleg egy rohadék vagy. Bár lehet, hogy már azt is elfelejtetted, hogy itt megtalálod a gondolataimat, hiszen egy fél nap elég volt hogy elfelejts... ;)

Amúgy más is történt. Életemben először egy orvosnak több kg-ot mondtam be mint amennyi valójában vagyok. Bár lehet, hogy már sosem jönnek vissza ezek a kilók. De ha 2 napja még annyi voltam, szerintem nem nagy hazugság azt mondani. Semmiképp nem nagyobb, mint az a hazugság, hogy "szeretlek".
Viszont ma is beszéltem idegenekkel, de rájöttem, hogy tegnap csak szerencsém volt az összetétellel. Mindenhol vannak szemét emberek.

De... ma először nevettem. Nem annyira őszintén, de valamennyire. Haladok.
Viszont egy biztos: bárki is lesz a következő, megnehezítetted a dolgát. Eddig se volt könnyű elnyerni a bizalmamat, de ezek után? Hahaha! Csak annak van esélye aki csodára képes! Sok sikert mindenkinek, mindenkit elutasítok aki közeledik!

És ne aggódj, még mindig egy rohadék vagy, ez az érzés nem múlik! Nem olyan, mint a te szereteted.

De az még mindig bánt, hogy nem kapok magyarázatot. Talán sosem fogok. De ezt már nem is nagyon lehet megmagyarázni... Pedig kíváncsi lennék.
Sőt, kifejezetten kíváncsi lennék, hogy egy idegen mégis mit tud mondani amire azt érzem hogy na igen, ez már megmagyarázza a dolgokat.

Összegezve: a fájdalom átalakult dühhé, de a hitem elveszett. Sehogy sem jó ez így.

Day 03, mit tartogatsz még számomra?