A fáradtság netovábbja

Van egy új vicces szokásom... Elindulok valahova, bedugom a telefonba és fülembe a fülhallgatót, és elkezdek telefonozni. Anélkül, hogy elindítanám a zenét... Eltelik pár perc, de érzem, hogy valami furcsa, csak nem tudom, hogy mi az.

És aztán csodálkozom, hogy mi van már, miért nem jön a következő szám. :)

Ugyanakkor valahol ez csodálatra méltó szerintem, mert számomra ez azt mutatja, hogy amikor az agyam tudatos része teljesen kipurcan, a tudatalattim akkor is "gondoskodik rólam".

Mint ahogy most megyek az utcán és nonstop a telefonomat bámulom, miközben ezt írom, de mégis a megfelelő útvonalon megyek, anélkül, hogy bárkinek vagy bárminek nekimennék. Pedig nem figyelek erre... Sőt, megállok a zebránál anélkül, hogy felnéztem volna előtte, és még a tudatos énem van meglepődve, hogy hát miért álltunk meg.

Köszi tudatalatti, you're the best. <3

Érzelmek, go home, you're drunk

Nem értem magamat.

Haladok a szakdogával. Meglett a mai vizsgám, abszolváltam. Annyi minden történt velem az utóbbi időkben, amiért hálás vagyok...

És én csak ülök itt és sírok. Nem tudom miért, de szomorú vagyok... Ennyire jól titkolom még saját magam előtt is hogy azért csak stresszel a felvételi és a szakdoga leadás és a záróvizsga? Vagy van valami egyéb amit nem veszek észre, vagy nem akarok észrevenni?

Nem tudom... pedig még csak nem is Lana del Reyt hallgatok, hanem egy egész vidám zene megy a háttérben.

Hangulat

Lehet, hogy csak az újabb meditációs élmények eredménye, de nagyon erre az idézetre vagyok hangolódva...

"If only our eyes saw souls instead of bodies, how different our ideals of beauty would be."

Nos, igen... Én igyekszem minél inkább az emberek lelkét, és nem a külsejét nézni, aztán persze nem biztos, hogy ez mindig sikerül.

Viszont egy dologban biztos vagyok: ha egyszer megismersz valakit, akinek a lelke gyönyörű számodra, akarva-akaratlanul is megszereted. Nincs menekülés. És onnantól nincs visszaút...

De szerintem ez így van rendjén. :)

Keep calm and... study

Úgy érzem, a lelki békém nem is lehetne jobb. Hogy miért? Mert amikor tegnapelőtt tanultam a tegnapi zh-mra, sok olyan dolog volt, ami zavarhatott volna. Az ablakom alatt gyerekek játszottak a jó időben, és tökéletesen hallottam, hogy ki kinek passzolta épp a labdát, meg úgy általában minden szavukat szépen lehetett hallani, nincs olyan magasan ez a második emelet. Aztán kicsit később, amikor már kezdett lemenni a nap, a mellettem/felettem lakó szomszéd (igazából nem tudom sose egyértelműen megállapítani, hogy honnan jön a hang) gitározott. Órákon keresztül. Igen, ugyanazt a dalt.

És legnagyobb meglepődésemre: nem zavart. Sőt, teljesen otthonosan éreztem magam. A gyerekhangok is és a gitárzene is az otthonomra emlékeztetett... Amikor régen tanultam a szobámban, nem csak hallottam, de láttam is ahogy az utcán játszanak a tőlem kisebbek, a gitár meg egyszerűen apa gitározását juttatja eszembe, ami valahogy melegséggel tölti el a szívemet.

Furcsa, hiszen egyébként én nagyon igénylem a teljes csendet a tanuláshoz... De most nem zavartak ezek a dolgok, örültem neki. Sőt, amikor a gitározás abbamaradt, még kicsit azt is éreztem, hogy ó de kár, pedig még szívesen hallgattam volna tovább.

Szóval mindenszupiszuper :) És az már csak hab lesz a tortán, amikor túl leszek a záróvizsgán is, és mehetek végre úszkálni a vízpartra.

Majd ha lesz időm...

Mostanában elég sok mindent halogatok nyárra, mert hogy akkor úgyis hűdenagyon ráérek majd. Szakdogáznom kellene, tanulnom kellene a zh-ra, a vizsgára, a záróvizsgára, és ehhez képest folyton olyan dolgok jutnak eszembe, amik egyáltalán nem ezekkel kapcsolatosak, de nagyon szívesen megcsinálnám a tanulás helyett (illetve most is inkább itt írok). Úgyhogy úgy döntöttem, leírok mindent ami eszembe jutott, hogy aztán majd ha tényleg túl leszek mindenen, emlékeztessem magamat, hogy mennyi mindent terveztem. Mert tudom, hogy mire odajutnék, már úgyse fog eszembe jutni a fele sem...

• megvenni azt a 10 napos korlátlan jógabérletet és elmenni MINDEN NAP az órákra
• kipróbálni a másik jógás helyet ahol az első alkalom ingyenes
• elolvasni azt a könyvet amit anya adott nekem még tavaly
• újraolvasni azt a könyvet amit kb. 10 évvel ezelőtt olvastam és nagyon tetszett
• tartani egy facebook (és lehetőleg mindenféle technika) mentes hetet, és azalatt amikor épp egyedül vagyok itthon, magamra szánni az időt
• kipróbálni újabb meditációkat
• elmenni legalább egyszer arra a margitszigetes jógára
• rendet rakni a gépemen
• rendet rakni az összes szekrényemben a szobában
• rendet rakni az előszobaszekrényben
• átültetni a növényeket amik már egyáltalán nem férnek el a régi cserepükben
• kipróbálni egy olyan színezős dolgot amit mostanában többször is láttam, hogy vajon tényleg olyan tökjó-e mint mondják
• végre jó alaposan kitakarítani az egész lakást
• találkozni mindenkivel, akire most nincs időm, pedig megérdemelnék hogy találkozzunk, sőt, ott aludni/áthívni akikkel már rég tartottunk egy jó kis együttalvós estét
• tartani egy maratoni sorozatnézést, amikor végre nyugodtan megnézhetek egymást után akár 20 részt ha úgy tetszik, és nem kell egyszer sem arra gondolom közben hogy "inkább tanulni kéne"
• az előbbire kiválóan alkalmas az a (egyszer már meghiúsult) tervem, hogy újranézem a lostot: igenis érdekelne a története, le kell küzdenem a félelmemet, nevetséges hogy régen meg tudtam nézni most meg ijesztőnek tartom
• nem elfelejteni a régi meditációkat sem, azokat is gyakorolni lehetőleg minden nap

Hát, hirtelen ennyi. Persze biztos voltak még dolgok amik már most se jutnak eszembe, de majd amikor épp egy jó kis stat feladatot oldok meg, eszembe jut még... Meg persze ezeken kívül jönnek majd még az általános nyári terveim, hogy jó lenne strandolni, hazamenni és sokat kutyázni, nyaralni...

De ezek addig nem valósulhatnak meg, amíg le nem tudom előtte a dolgaimat. Úgyhogy megyek is tanulni.