Van egy új vicces szokásom... Elindulok valahova, bedugom a telefonba és fülembe a fülhallgatót, és elkezdek telefonozni. Anélkül, hogy elindítanám a zenét... Eltelik pár perc, de érzem, hogy valami furcsa, csak nem tudom, hogy mi az.
És aztán csodálkozom, hogy mi van már, miért nem jön a következő szám. :)
Ugyanakkor valahol ez csodálatra méltó szerintem, mert számomra ez azt mutatja, hogy amikor az agyam tudatos része teljesen kipurcan, a tudatalattim akkor is "gondoskodik rólam".
Mint ahogy most megyek az utcán és nonstop a telefonomat bámulom, miközben ezt írom, de mégis a megfelelő útvonalon megyek, anélkül, hogy bárkinek vagy bárminek nekimennék. Pedig nem figyelek erre... Sőt, megállok a zebránál anélkül, hogy felnéztem volna előtte, és még a tudatos énem van meglepődve, hogy hát miért álltunk meg.
Köszi tudatalatti, you're the best. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése