A Facebook falam fele ma a "Boldog nőnapot a Zoltánoknak!" és társai szerű bejegyzésekkel volt tele. Nem tudom, hogy mi értelme úgy általánosságban ezt így kiírni, annyira semmitmondó... Ennél csak egy fokkal jobb amikor üzenetben kapom meg hogy "amúgy boldog nőnapot", ami egyébként nem mondom, hogy rosszul esik, csak tudom, hogy úgyis csak udvariasságból írják, akik egyáltalán írják. Élőben is akárki mondta, nyilván csak azért mondta, mert úgy illik. De ezzel végül is nincs is baj, csak így, hogy hosszú idő után először éltem meg ezt a napot úgy, hogy senkitől sem kaptam virágot, kicsit elgondolkoztam...
Nem sok különbség van aközött, hogy egyáltalán kapok-e valakitől virágot ebből az alkalomból, vagy sem. Ha valaki ad, az is csak udvariasságból teszi. Kicsit olyasmi ez, mint amikor valentin nap környékén mondogatják, hogy nem csak valentin napon kell szeretni akit szeretsz, hanem az év minden napján. Ugyanígy, ne azért kapjak valakitől virágot, mert erre kitaláltak egy napot és úgy illik, hanem mert jelentek annyit az illetőnek, hogy meglepjen egy virággal.
Vajon ha nem lenne nőnap, ki és mikor adna bárkinek is csak úgy virágot? Ha nem lenne szülinapom, névnapom, se semmi ilyesmi alkalom amire "illik" virágot adni, mikor és kinek jutna eszébe, hogy csak úgy meglepjen egy virággal? Vagy ez senkinek eszébe sem jutna, mert ódivatú? Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de én egy teljesen random "örülök hogy vagy nekem" virágtól szinte elolvadnék, annyira jól esne :) Mint amikor gyerekként kiértem nagymamámhoz, és miközben végigmentem a kerten a bejárati ajtó felé, összeszedtem minden szép virágot ami az utamba esett, és így mindig egy kis csokorral érkeztem az ajtóhoz. Vagyis... egy frászt! A mai napig ilyen vagyok, mert tudom, hogy milyen kicsi energiabefektetéssel mekkora örömet tudok nagymamámnak ezzel okozni, hogy ezzel is kifejezem, hogy mennyire szeretem. És remélem, hogy mindig is ilyen maradok... és hogy egyszer lesz valaki, aki velem is ilyen lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése